2012. 11. 10.
Kedves Naplóm!
Először is ne haragudj, hogy ennyire elhanyagoltalak, és ilyen régen írtam lapjaidra. Több kisebb story is megesett velem, de egyik sem volt önmagában akkora volumenű, hogy egyesével megírjam. Viszont mostmár összegyűlt annyi emlék, amiket már megéri leírni.
Az első talán egy újabb munkahelyi esemény volt. Van egy törzsutasunk, aki a XIV. kerületben a Telepes utcában. A srác igazából nem katona, hanem ilyen palotaőr. Piros váll-lapos. Történt egyszer, hogy felvettem őt, és két egészen dekoratív lányt a Moszkva téren (az új generációnak Széll Kálmán tér). Az egyik lány lakására mentünk a X. kerületbe. Ahogy azt szoktam, észrevettem, hogy jókedvűek, bulizósak, elindítottam a party zenét, feltekertem a hangerőt. A srác ült mellettem, a két lány meg hátul. Sikítoztak, „táncoltak” – már amennyire ilyet a Szuziban lehet – röhögcséltek, kiabáltak. Szóval egy teljesen normális reakció az „Ó,óóó számtájmz” kezdetű számra. Aztán egyszer csak elhallgattak. Ami önmagamtól nekem fel sem tűnt volna, tekintve hogy a bömbölő zene mellett a vezetésre figyeltem. A srác eközben enyhén tompán bámult maga elé. Majd oldalba bökött, és felkért, hogy nézzek a tükörbe. Persze elsőre azt hittem azért, mert esetleg a rend biztos őrei követnek, amit Ő előbb észrevett. Kerestem is az autót a visszapillantóban, aztán kicsit közelebb fókuszálva láttam, hogy a két lány azért hallgatott el, mert éppen elmerültek egymás szájában. Jaaajjjjj! Mondtam is a srácnak, hogy a fene a bőrét, hogy kikkel megy haza. Nem sokkal később megérkeztünk a címre, a srác, és a mögötte ülő lány kiszállt. A srác azért, hogy kivegye a pénzt a zsebéből, a lány meg gondolom csak azért, mert megérkeztünk. A mögöttem ülő lány a vállamra tette a kezét, és így szólt:
-Köszönöm!
Én két megfontolásból fordultam ezután hátra. Az egyik, hogy élőben is láthassam az arcát – ne csak a tükörben – másrészt pedig az illem megköveteli a „Szívesen!”, vagy a „Nincs mit!” választ. Egyikre sem volt időm, mert a megfordulásom lendületével smárolt le a leányó. Ez nem a múltkorihoz hasonló szájra puszi volt. Neeem… Ezután lett volna lehetőségem a megfordulásom okát beváltani, de annyira meglepődtem, hogy se megnézni nem tudtam, se válaszolni neki. A srác bahajolt a jobb egyről: „Nah, jó volt?” Hát mondom barátom szerintem úgy is megtudod.
A következő napok eseményei túlzottan nem maradtak meg. Viszont még a múltkori ominózus út után szóltam a srácnak, hogy beszámolót akarok!!! Két nappal később kaptam egy címet a Ferenciek tere buszmegállóba a Blaha felé. Ő volt. Beszállt, az első a köszönés után az volt, hogy „Ugye tudod, hogy jössz egy beszámolóval?” És kiderült, hogy a lány, aki akkor mögötte ült, az a BARÁTNŐJE!!! A másik lány meg a barátnőjének a barátnője. EZ MI!!??? Tulajdonképpen ennyiben is hagytuk a dolgot, azóta utálom a srácot… Teltek múltak a napok, elzárták a gázt a házban, mert valahol szivárgott, és nem tudták, hogy valamelyik lakásban, vagy maga a vezeték-e a ludas. Volt olyan lakás, ahol nem voltak otthon a lakók, és így nem jutottak be a gázos bácsik. Ezért nem volt sikeres az újabb mérés sem. Megint körbe mentek a házban, két lakásba, ahova eddig nem tudtak bemenni, most be is törtek. Viszont még mindig szivárgott valahol a gáz. Erre kiírták minden lakás ajtajára (itt jelezném, hogy október 31-e szerdát írunk), hogy november 9 és 10 között jönnek lecserélni a gázórákat, addig viszont biztosan nem lesz gázszolgáltatás a házban. Ezt követően két kimenetele lehet a dolognak. A jobbik eset, hogy sikerül mindenhol lecserélni az órákat, és megszűnik a szivárgás, akkor eltekerik a csapot, mint a lágerban. A másik lehetőség, hogy ha sikerül is mindenhol órát cserélni, de még mindig van szivárgás, vagy nem tudnak mindenhol cserélni, akkor viszont elkezdik felújítani a gázvezetéket, és az viszont akár hetekbe is telhet, mire megint lesz gáz. Ez nálam csak annyit jelent, hogy a tesómhoz járok tusolni, viszont a szomszédom konkrétan gázzal fűt. Mármint fűtene szerencsétlen, ha lenne gáz. Minden esetre most itt tart a dolog.
A naplót eddig úgy írtam, hogy letettem a szebbik felem egy székre, leírtam a gondolataimat egy doksiba, utána meg átmásoltam a blogba. Most ez egy kicsit másként történik. Jelenleg Siófokon vagyok egy vezetőképzőn – erről még egy kicsit később – ezért azt fogom csinálni, hogy minden nap hozzáírok a naplómhoz, és majd egybe az egészet fogom megosztani veletek, amiből Ti, kedves olvasók persze mit sem fogtok érzékelni, hiszen egyszerre fogjátok látni mind a három napomat.
Addig is ne felejtségek: „Tévedni emberi dolog, megbocsájtani isteni.”