2012. 11. 7. - 2012. 11. 11.
Kedves Naplóm!
Legutóbbi bejegyzésem óta voltam Siófokon, illetve Zalaegerszegen, erről olvashatsz ma kedves Olvasó.
Hááát igen. A múlt hetem elég érdekesen alakult alvás szempontjából, szerintem még mindig nyögöm annak a pár napnak a hiányát. Szerdán reggel fél hat körül hazaértem a munkából, majd dél körül keltem, mert be kellett mennem a suliba. Eltelt a nap, majd jött az újabb esti szolgálat. Úgy lett megbeszélve, hogy péntek reggel munka után leviszem az autót Csepelre, mert a hétvégén elutazok és arra a két napra is ki lesz adva. Így is terveztem az időmet, hogy még tudjak valamit aludni munka előtt. A terv némileg eltért a megvalósítástól, de akkor vegyük sorra, hogy mi volt tervezve. Csütörtökön reggel hat körül hazaérek, tízre be kell mennem a Markó utcába, mert Győrvári Ferivel mindenféle szabályzatmódosításokat kell megbeszélnünk. Ez szép is lett volna, csak elkövettem azt a szarvas bakit, hogy nem sokkal a munkavégzés előtt – tekintve hogy már akkor is eléggé ki voltam merülve – megittam egy colát, ami azt eredményezte, hogy fél nyolcig nem tudtam elaludni, de fél tízkor már kelnem kellett, hogy beérjek a megbeszélésre. Úgy volt, hogy kb. délig leszünk, utána haza jövök, mert kettőre jön a főbérlőm, mert vízórát kell cserélni, és valamilyen – számomra teljesen rejtélyes – oknál fogva Ő úgy gondolta, hogy neki akkor muszáj itt lennie. Egy kicsit elhúzódott a szabályzat alkotás, és hát kettőre haza is értem, találkoztam vele a lépcsőházban, mert éppen beszélgetett valakivel, úgyhogy gyorsan még összepakoltam a szobában. Gondoltam kettőre jön a vizes, max 20 perc alatt lecseréli az órát, aztán mindenki mehet, ahova akar, én meg tudok aludni. Mikor megjött a néni, kiderült, hogy mikor Ő beszélt a vízművekkel, akkor csak a délutáni időpontot jelölte meg, ami kettőtől hatig tart. Hát természetesen szerintem mondanom sem kell, hogy a vizes srác pontban hat óra nulla egykor (ahogy Vincze Ádi mondaná hatszázegykor) érkezett. Mondta, hogy Ő tulajdonképpen itt volt a környéken már egy órakor, és akkor meg tudta volna csinálni a cuccot, de mivel délutáni időpont lett megjelölve, ezért nem jött fel. MI TROLLFACE!!! Úgyhogy ez azt eredményezte, hogy alvás helyett négy órán keresztül ültünk a nénivel egymással szemben, és néztük egymást. A srác – legalább itt nem csalódtam – 15 perc alatt lecserélte a vízórát, megírták a papírokat, és mindenki ment a dolgára. Mondjuk jobban örültem volna, ha ez négy órával korábban történik, de igazából mostanra már mindegy volt. Még össze kellett pakolnom azokat a dolgokat, amiket leviszek Siófokra, és nyolctól meg meló. Úgyhogy itt nem sikerült aludni.
Munka után reggel a megbeszélteknek megfelelően levittem Csepelre a Szuzit, aztán Endre barátom visszahozott a délibe, hogy legalább a vonatomat elérjem. Sikerült a művelet, így péntek reggel hét óra tizenegykor (hétszáztizenegykor) egy kaján sípszó után meglendült a vonatunk Siófok felé. Az út nagyon hamar eltelt, mert közben még dolgoztunk a szabályzatokon, illetve a jegyzőkönyveket kellett rendbe rakni. Végig olvastunk egy tájékoztatót, a Siófoki programról, aztán azon kaptuk magunkat, hogy meg is érkeztünk. Feri készült térképpel, úgyhogy nagyjából tudtuk, hogy merre kell menni. Volt rajtunk kívül egy másik kisebb csapat, akik jöttek utánunk, aztán mikor elbizonytalanodtunk, akkor nem feltűnően magunk elé engedtük őket. Pár száz méterrel később megálltak, mintha csak nézelődnének, talán valamelyikük a táskájával is matatott. Mondtam Ferinek, hogy „Na, most megint mi jövünk”. Így is lett, illedelmesen előre engedtek minket, majd mikor egy kb 5 méteres távolság keletkezett köztünk, akkor újra megindultak, és jöttek utánunk. Kis séta után kilenc óra körül megérkeztünk a Hotelhez, ahol nagyon készséges hostessek fogadtak minket a bejáratnál. Az első lánytól kaptunk egy csomagot, ami HÖOKos tollat, jegyzetfüzetet, pólót, programfüzetet és badget tartalmazott a hozzá tatozó holderrel. A következő lánynál megkaptuk a szoba beosztásunkat – a 314-es szobát kaptuk – majd még egy hölgyeménnyel arrébb pedig az egyéb papírokat intéztük, mint pl. számla és egyebek.
Miután itt végeztünk átcsattogtunk a portára, elkértük a kulcsot, és felmentünk lecuccolni. Egész normális volt a szoba. Két ágy plusz egy kanapé, éjjeli szekrények, plazma tévé, kisasztal, hűtő, beépített szekrény meg a fürdő. A legjobban a kapott törölköző tetszett. Egy konyharuha méretű dolgot kell elképzelni, ami úgy szívja a vizet, hogy az én kis hab testemet fürdés után vissza tudta állítani a fürdés előtti állapotára. Mármint ami a nedvességet illeti. Nagyon komoly volt. Igazából egyszer megfordult a fejemben, hogy ezt, illetve a kisasztal polcán található háromnyelvű bibliát el kellene hozni, de aztán lemondtam róla talán érthető okok miatt.
Éppen csak annyi időnk volt, hogy a cuccainkat letegyük, aztán egy kicsit összeszedjük magunkat, aztán már mentünk is le az első szekcióülésre. Úgy beszéltük meg Ferivel, hogy más-más helyekre ülünk be, mert így többet hallunk. Mint később kiderült mindkét nap én kaptam a jobb szekciót. Első nap a „Pályázatírás és pályázás hallgatói szervezeteknek” c. előadáson vettem részt. Nagyon jó dolgokat hallhattunk az egyesület és alapítvány létrehozásáról, egy pályázat negatívumairól és pozitívumairól. Volt egy hölgy előadó, aki a Nemzetközi Együttműködési Alaphoz beérkező pályázatok bírálásában vesz részt, és elmondta, hogy Ő, mint a másik oldal, bírálói szemmel miket szokott nézni. A szekció két részre lett bontva, közte volt az ebéd. A délutáni részben a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Itézet (NECSSZI) munkatársa tartott előadást a drogok használatáról, és a prevenciós pályázatokról. Ez annyira nem fogott meg. Este volt a plenáris ülés, amit csak feléig bírtam hallgatni, mert 30 perc után az ipse még mindig ugyanazokat az adatokat mutogatta különféle diákon és ugyanazt a szöveget tolta hozzá, csak mindig változtatott egy kicsit. Meg eddigre már elértem azt a pontot hogy az ájulás határán mozogtam. Úgyhogy szépen felálltam, és felbattyogtam a szobánkba. Arccal előre bezuhantam az ágyba, és másfél órával később a telefoncsörgésre keltem, mert kezdődött a vacsi. Baromi jó kaják voltak, és igazság szerint undorító mód bezabáltam minden egyes alkalommal. Képzelj el egy 15 méteres svéd asztalt, amin hozzávetőlegesen 20-25 féle kaja közül lehet választani a levestől a desszertig és gyümölcsig. És ráadásul nagyon finomak is voltak. Este a buli számomra annyiban kimerült, hogy elmentünk Ferivel a nem túl távoli boltba, ahol a legkisebb is számít, és vettünk egy nulla ötös Jägert, 2 liter Spriteot, egy nulla hetes Bacardi Razz-t, meg némi Borsodit. A fagy ellen betöltöttük a Jägert mire visszaértünk a hotelbe – ez kb 10-12 percet jelent – fent még lefojtottuk az élet habos oldalával, aztán egy rövid beszélgetés a DE hallgatóival a folyosón, és beájultam az ágyba. Feri nem tudom hogy mikor jött vissza, mert nem ébredtem fel.
Reggel viszont egészen feltöltődve ébredtem. Összeraktam magam, lezuhanyoztam, aztán irány a reggeli. Háát mit is mondjak… Nem hazudtoltam meg magam. Majdnem mindent megkóstoltam, de éppen csak egy kicsit ettem mindenből. Csak annyit, amennyi elég lenne egy négytagú családnak. Ma „Az NFTV és az egyes rendeletek hiányosságai a szociális ügyintézés szempontjából” c. szekción vettem részt. Úgy indult a móka, hogy az előadó megkérdezte, hogy van-e olyan köztünk, aki már volt jóga órán. Egy lány jelentkezett, hogy ő volt. Az előadó kihívta, és megkérte, hogy mutasson be két olyan gyakorlatot, ami segíti a felébredést, és értelem szerűen mindenki le tudja utánozni. Tök jó volt. Utána körbe adta a notebookját a következő instrukciókkal. Meg van nyitva rajta egy Word dokumentum, ami úgy van kinagyítva, hogy csak négy sort lehet rajta látni. A feladat, hogy mindenki egyetlen mondatot írjon az Ő általa megkezdett történethez úgy, hogy nem lapoz vissza, tehát csak az előző négy mondatot láthatja, és ebből a végére egy csinos kis történet lesz. Az ülés első felének végére körbe is ért a gép, amit fel is olvasott a srác. Hát mit mondjak, jót röhögtünk. Szó volt a szociális pályázatokról, ki hogyan oldja meg, milyen dokumentumokat kér be, mik az előnyei és hátrányai az elektronikus pályázásnak, és ebből egy elég szép kis interaktív vélemény csere született. Ez az előadás is ketté lett szedve, a szünetben a már említett impozáns ebéddel. A második részt úgy kezdtük, hogy mindenki a sorban mellette állónak először a halántékát, aztán a fülét kellett megmasszíroznia. Ismét körbe ment a notebook, viszont ez a történet már csak a záró ülésen került felolvasásra, így mindenki hallhatta, mit alkottunk. Nagyon jó lett ez is. Az záró részben az összes szekcióvezető összefoglalta a saját előadását, levonta a konklúziót és kiértékelte a társaságot. Ezután volt egy kis szabad foglalkozás a vacsi előtt. Mi ezt Ferivel arra a fordítottuk, hogy megbeszéltük mik történtek egymás szekcióin az elmúlt két napban, aztán lementünk a portára netezni.
Vacsi után újabb boltlátogatást tettünk, de ezúttal csak kisebb mennyiségű folyadékot vettünk, majd visszaérve elkezdtük masszívan kortyolgatni a bekevert Razz-Sprite-ot. Éjfél körül lementünk a buliba. A DJ srác néha elég érdekesen keverte a zenéket. Volt olyan, hogy az egyiket konkrétan leállította és utána meg elindította a következőt. Átmenet nulla. Még a vacsinál odajött hozzánk egy csaj, és megérdeklődött minket arról, hogy hogy éreztük magunkat, milyennek találtuk a vezetőképzőt. Aztán elég hamar kiderült, hogy Ő valami ifjúsági társulás képviselője, és hogy olyan nagyon nem kedveli a HÖOKot. Mindezt úgy, hogy egy nyolc fős asztalnál ültünk ketten Ferivel, ez a lány, meg öt HÖOK vezető – illetve választmányi tag. Szóval elég érdekesen jött ki a lépés, de elegánsan megoldotta azzal, hogy amikor felmérte a helyzetet, következetesen HK-nak hívta a HÖOK-ot. MI ÁLCA!!!! Nah mindegy is, végül is csak onnan indult a dolog, hogy este vele is találkoztam még a buliban. Aztán végül elég korán elmentem lefeküdni, mert azért még nem sikerült pótolni az elmúlt négy napot. Reggel olyan négy óra környékén arra ébredtem, hogy Feri barátom éppen színeset ásított, kimente a fürdőbe, bevittem mellé a vödröt, kicsit nagy lendülettel levágtam elé egy „Nesze b. meg” kíséretében, – ezúton is bocsánatot kérek érte – aztán visszafeküdtem aludni. Reggel úgy keltünk, hogy éppen leérjünk kajálni, aztán gyorsan összeszedtük a dolgainkat, és leköltöztünk a portára, mert egy kicsivel később ment csak a vonatunk. Amíg ott vártunk odajött egy srác, akivel Feri összehaverkodott az este folyamán, és felajánlotta, hogy elvisznek bennünket kocsival. Így egy kicsit azért hamarabb felértünk.
Mindent összevetve én nagyon jól éreztem magam, és rengeteg hasznosítható tudásra tettem szert. A futottak még részben külön kiemelném Ferencet, aki elhívott, a BGF-et, aki fizette, és a főnökömet, aki meg elengedett szabira. Szerintem most nekiállok még a GKZ-s gólyabál eseményeinek rögzítéséhez is, de azt már csak holnap, vagy valamikor utána fogom csak kitenni. Úgyhogy addig is jusson eszetekbe: „Tévedni emberi dolog, megbocsájtani Isteni!”