Egy éve angliában
Kedves Naplóm!
Egy hete volt október elseje. Éppen ücsörögtem a helyi pláza kávézójában. Beszélgettem az egyik ismerősömmel, és amikor letettük a telefont, láttam a dátumot. Október ötödike volt. Megdöbbentem. Mármint először csak nézegettem a telefonomat, mert tudtam, hogy ez a dátum valamiért ismerős, és fontos kellene hogy legyen, csak azt nem tudtam hova rakni, hogy miért. Néhány hosszúnak tűnő másodperc után végülis realizáltam. Egy éve és négy napja (mostmár egy év és egy hét) hogy belevágtam életem eddigi legnagyobb kalandjába, ami azóta is tart. Micsoda év volt… Volt itt minden mint a búcsúban. Szenvedés, öröm, szerelem, bánat, vita, barátság minden amit egy év alatt meg lehet élni. Bevallom őszintén vissza kellett hogy olvassam mit írtam legutoljára, hol is hagytuk abba, mert már nem emlékeztem rá. De azért annak valahol örülök, hogy még eléggé az elején vágtuk el a történet fonalát, így nem kell attól tartanom hogy esetleg ismételném magam. Amúgy sem vagyok oda a papagájokért.
Nah de hogy a lényegre térjek. Egy év. Ha kicsit jobban belegondolok, nem is igazán akarom elhinni. Egy éve kiköltöztem Angliába. Sajnos csak kétszer volt alkalmam hazalátogatni ezalatt az egy nagyon nagyon rövid év alatt. Ráadásul abból az első gyakorlatilag csak egy villámlátogatás volt. Sajnos a szabadságokkal itt sem bánnak túl bőkezűen. Sikerült kellően meglepnem azokat akikkel találkoztam, persze sajnos csak egy nagyon kis csoporttal tudtam találkozni. Ez is volt az egyik oka amiért nem vertem nagy dobra hogy haza megyek, mert tudtam hogy nincs időm mindenkivel találkozni aki pedig megérdemelné. Utólag is nagyon szégyellem magam miatta. Persze ebben a fejezetben is muszáj említést tenni bizonyos hölgyekről. Mikor otthon voltam meglátogattam egy lányt. Még aznap is beszéltem vele facebook-on, és mocskos módon azt hazudtam neki, hogy ide kint vagyok, és nem tudom még pontosan mikor tudok haza menni, de mindenképp szólok majd neki, közben meg már a Hungárián sétáltam egy szál rózsával a kezemben úton felé. Mondjuk itt szeretném megemlíteni, hogy nem kis séta volt, mert reggel a Westendnél dobattam ki magam apukámmal, onnan végig sétáltam a Visegrádi utcán az okmányirodáig, ahonnan tovább küldtek a Teve utcába. Ő pedig a Szent László utca várostól távolabbik eső felén lakik. Lényeg a lényeg, hogy megérkeztem, ajtót nyitott, de szegényem szerintem elsőre nem hitt a szemének. Teljesen kiborult. A nyakamba ugrott, átkarolt, egyik pillanatban sírt,a másikban nevetett, aztán megint sírt. Beleszerettem. Azt hiszem ez volt a pillanat amikor megtörtént. Tudtam, hogy Ő sosem fog úgy szeretni mint ahogy én Őt, mert az Ő szívét is elrabolták már és a seb azóta sem gyógyult be. Én mégis úgy éreztem szeretem. Megkértem jöjjön ki velem, vagy legalább utánam Angliába. Vonakodva, de beleegyezett. Hetekig, talán hónapokig írogattunk egymásnak, majd egyszer csak úgy döntött hogy meggondolja magát.
Nem sokkal ezelőtt idekint találkoztam egy lánnyal. Buta dolog ez a szerelem. Még az egyiket el sem engedtem de már belépett a képbe a másik. Aztán persze vitatkozhatunk azon hogy igazi szerelem volt-e amit éreztem. Most sokan biztos azt gondoljátok, hogy nem, mert az igazi szerelem nem így működik. De talán ha jobban belegondoltok akkor Ti is rájöttök, hogy azért ez a fogalom amit szerelemnek hívunk, sokkal összetettebb annál, minthogy körbe tudnánk írni. Ez a lány akivel találkoztam angol, és tulajdonképpen a főnököm volt a munkahelyemen. Eleinte csak úgy indultunk, hogy egyikünk sem akar többet, csak a lényegre szorítkozunk annál is inkább, mert neki akkor volt barátja, amit persze az első együtt töltött este után, reggel szíveskedett megosztani velem. Mármint nem a barátját, hanem ezt a kis nem apró részletet az életéből. Nah meg persze azt hogy a fiú MMA-zik vagy mit csinál. Már láttam magam előtt a képet, ahogy a kiérkező mentősök csak vakargatják a fejüket hogy melyik méretű kanalat használják hogy felvakarjanak a flaszterról. Aztán ahogy teltek ezek a lényegre szorítkozós alkalmak egyre jobban kezdtem megkedvelni. Míg végül egy pár hét után eljutottam oda, hogy elkezdett hiányozni, amikor nem voltam vele. Azt hiszem valahol ez is szerelem. Mondjuk ezen gondolatmenettel érvelve belétek is szerelmes vagyok, mert borzasztóan hiányoztok minden egyes nélkületek töltött percben. Nah hát Ő miatta csináltattam meg az első tetoválásomat is, talán már láttátok FB-n. Ha nem, elküldöm PMben. J
Ezzel a lánnyal azóta is együtt vagyok. Néha nem könnyű eset ahogy egyik lány sem, de borzasztóan szeretem és érte úgy érzem érdemes küzdenem. Ő is borzasztóan szeret, és ennek már közel hét hónapja. Voltunk azóta együtt is otthon, néhányan még találkoztatok is vele. Most együtt lakok vele meg az apukájával, aki egyébként baromi jófej. Vett nekem egy autót. Illetve ez egy picit hosszabb történet. Egy Olasz amerikai étterembe mentem dolgozni (ami egyébként egy elég nagy étteremlánc itt Angliában). Nagyon sok sikerem volt, a vezetőség is meg a munkatársaim is szerettek, csak az ő főnökeik voltak idióták. Olyan radikálisan kellett csökkenteni a bérkiadást, hogy a fennmaradó időben mindenki 13-14 órákat dolgozott és kettő vagy három helyett, mert nem volt pénz többet fizetni. Egy darabig bírtam, aztán felmondtam. Gondoltam nem kívánom magam megölni ennyi pénzért. Elmentem egy étterembe, ami itt a környéken az egyik legjobbnak számít. Kb mint otthon a nem is tudom, talán a Gundel. Ha valaki meglátja az önéletrajzomban, hogy itt dolgoztam, nem kell interjúra mennem, egyenesen szerződést kapok. Ez amúgy később be is bizonyosodott. Nah de aztán végülis itt sem bírtam sokáig, mondjuk itt meg az emberek miatt. Képzeljetek el egy közel kilencszáz éves vízmalmot, amit átalakítottak étteremmé. Az étterem (malom) mögött kis tó vízeséssel, meg egy 1100 éves várrommal a tó mellett. Szóval egyszerűen lélegzetelállító. Az étterem fölött ilyen kollégium jelleggel két három ágyas szobák vannak, ahol a szakácsok többsége meg néhány itt dolgozó lakik. A szakácsok lengyel srácok, amúgy biztos nem lenne velük semmi baj, de így hogy a semmi közepén a munkahelyük fölött laknak, úgy hogy a legközelebbi körforgalom (!) húsz perc séta, nem csodálom hogy becsavarodnak. Egyik pillanatról a másikra képesek teljesen kikapcsolni és tombolni minden különösebb ok nélkül. És egész egyszerűen gonoszak. Nem szeretem a gonosz embereket. Úgyhogy két hónap után itt is felmondtam. Visszamentem az előző helyemre konyhafőnöknek. Az egész előző vezetőség le lett cserélődve azóta, és csak jókat hallottam róla. Úgyhogy azt mondtam vágjunk bele. Egy hónapig bírtam. Három szakács már azon a héten elment hogy én elkezdtem dolgozni. Persze nem miattam, hanem már korábban felmondtak, csak ki kellett hogy töltsék a felmondási idejüket. Utána a főnököm is elment szabira, meg Geri barátom is, és ott tartottunk, hogy hárman voltunk az egész konyhában egy szombati napon, ahol normális esetben még öt ember is szenved. Hát olyan négy óra magasságáig bírtuk tartani, aztán mondtam az üzletvezetőnek, hogy ennek így nem látom értelmét. Erre azt mondta, hogy ha menni akarok, akkor az ajtó ott van. Hát nem kicsit elképedtem. Nekem köszönhette az ediggi legmagasabb százalékú ellenőrzést (itt az otthoni köjál, meg egészségügy, meg fogyasztóvédelem az egy szervezet, akik kb félévente ellenőrzést tartanak), illetve van még egy nagyon fontos szám, a stock, ami a veszteséget mutatja az eladás százalékában. Vannak olyan dolgok, amivel a rendszer nem tud, vagy nem pontosan tud számolni, ezért mindig van hiány. Azt mondják a legaktuálisabb ez a szám valahol 25-26% között. Ha 26 fölött van csak kicsivel is, már rossznak számít. Mielőtt idejöttem ez a szám 28 körül mozgott. Ez annyira rossz, hogy a főnököm hivatalos figyelmeztetést kapott miatta, hogy ha nem javít rajta, akkor ki lesz rúgva. Két héttel azután hogy én elkezdtem dolgozni, 25,6%, legutóbb pedig 25,4% lett.
Nah de bocs, hogy ilyen semmire való száraz kutyagumival etetlek benneteket. Csak egyi kicsit büszke is vagyok magamra, hogy ezt elértem, meg sajnálom is, hogy az üzletvezetőnek csak ennyi esze volt. Mint megtudtam, azóta ő is, meg a főnököm is felmondott. Úgyhogy nem tudom mi lesz az étteremmel. Én hétfőn kezdek egy étteremben, ami ugyanahhoz a céghez tartozik, ami a vízmalom volt, csak mások az emberek. Az étlapot meg a szokásokat már ismerem.
Mindeközben vettem egy autót, egy narancssárga Ford KA-t. Az előző tulaj állította, hogy még nyolc hónap műszaki van rajta, meg adó is, meg minden. Három nappal később lekapcsoltak a rendőrök, hogy ez azért annyira nem igaz. Másnap elvittem műszakira, a hibák listája két oldalasra sikerült. Kezdve a rozsdával a kormánymű volt hibás, a fékei elfogytak, a gumik nullán. Ebből persze én csak a gumikat láttam mikor megvettem, de úgy voltam vele, az a legkevesebb, majd veszek rá egy szettet (angliában nem használnak téli szettet télen). Ezeket megírtam a srácnak akitől vettem a kocsit, azóta sem válaszolt. Nagy bánatomba süllyedve három nappal később berombolt a párom apukája a szobába, hogy menjek gyorsan, talált nekem egy autót. Lementem, és a szomszédban lévő autómosóból az egyik srác akarta eladni a Zafiráját. Megalkudtunk vele egy jó árban plusz megkapta a KA-t. Akkor éppen nem volt úgy pénzem úgyhogy a párom apukája fizette ki helyettem, én meg megadtam neki később. Úgyhogy így lett egy B Zafirám. Pár héttel ezután vettünk ki egy hét szabit mind a ketten, elmentünk Welszbe kocsival. Hát láttam én már szép környéket de ez a Welsz… négy és fél millió lakosú ország és van 11 millió bárány. De valami fantasztikusan szép. Mindenkinek ajánlom. Meglátogattunk egy várost a tengerparton, Barmouth, ahol a házak többsége abból a hegyből készült amire a várost építették. Egyszerűen lélegzetelállító. Most egy pár napot itthon voltam a régi-új (volt) munkám és a következő között. De nagyon jót tett. Az első két napom végig aludtam, de mostmár jobban vagyok. Hát nagyon röviden tömören ennyit az első itt töltött évemből (még mindig nem akarom elhinni). Remélhetőleg ez a munkahelyem már talán tovább fog tartani, mindazonáltal végleg eldöntöttem, hogy nem akarok hosszútávon szakács lenni. Mármint nagyon szeretem csinálni, de talán ismertek annyira, hogy a rendezvényezés a főprofilom. Azt szeretem a legjobban csinálni, és majd itt is abban szeretnék elhelyezkedni. Majd egy nap.
Hát köszönöm ha eljutottál idáig, és nem adtad fel. Tudom, ez most megint kicsit szárazabbra sikerült, mint amiket már talán megszoktál, de ígérem rajta leszek, hogy összehozzak valami finomabbat is legközelebbre. Ha minden jól megy akkor talán jövő tavasszal, esetleg nyár elején jutok haza legközelebb, addig is kitartást mindannyiótoknak!!!
És persze hogy ne maradjon el a bölcsesség sem, tévedni emberi dolog, megbocsájtani Isteni.